Fedél nélkül
A fedél nélküli lét Szolnokon is tömegeket érint.
Szakemberek szerint nem fordult még elő a megyeszékhelyen, hogy egyetlen hónap leforgása alatt több hajléktalan is áldozatul esett volna a télnek. Idén januárban a szokásosnál enyhébb időjárás ellenére ez mégis megesett.
A Humán Szolgáltató Központ nappali melegedőjének vezetője szerint vitathatatlan tény: a fedél nélküli lét Szolnokon is tömegeket érint. Többségük ugyan a téli krízisidőszakban igénybe veszi az ilyenkor meglehetősen zsúfolt, ám a kemény fagyok elől legalább biztos menedéket nyújtó átmeneti szállók szolgáltatásait. Az utcai szociális segítői feladatokat is ellátó Szécsi Imre azonban állítja: több tucatnyira tehető azoknak a száma, akik jelenleg is a szabad ég alatt töltik az éjszakát.
Túlnyomó többségük fóliából összetákolt sátrakban, vasúti kocsikban, elhagyott üdülőkben, garázsokban és tanyákon húzza meg magát.
Rácz Gyulának a hajléktalanlét küzdelmeiről már aligha tudna bárki is újat mondani. A negyvenhat éves férfi hat éve került az utcára, miután munkáját és családját is elveszítette.
- Tönkrement az életem - mondja hátát a "fehér ház"-ként közismert irodaépület lábazatának támasztva. - Az első teleket a vasúton vészeltem át, míg két éve egy vonat combközéptájon le nem vágta az egyik lábamat. Azóta a barátommal együtt - ha csak nem esik az eső - éjszakára, de gyakran napközben is itt vackoljuk el magunkat. Igaz, a kazánházból kiáramló meleg levegő ellenére azért ez sem egy lakosztály. A tavaly decemberi fogcsikorgató fagyokat csoda, hogy egyáltalán élve megúsztuk. A másik lábfejem a mínusz 24 fokos hidegben így is lefagyott.
- Miért nem mennek be valamelyik szállóra?
- Az utcán legalább nem bánt senki. A járókelők közül pedig néha megszán bennünket valaki egy kis harapnivalóval, cigarettával, üveg borral.
- Semmi más lehetősége nincsen?
- A krízisszállón lehetett volna, de kitiltottak. Egyetlen apró összetűzés miatt. Akkor is csak azért ütöttem orrba a mankómmal a másikat, mert késsel fenyegetett. Mégis rajtam torolták meg az egészet. Így aztán maradt az utca. Nappal még el is vagyunk valahogy, csak az éjjeleket nehéz elviselni. Ilyenkor az alkohol az egyetlen segítség. A legolcsóbb üveges bor is elég ahhoz, hogy álomba ringasson. Amíg a hatása kitart, addig legalább nem fáj semmi...
Új Néplap
A Humán Szolgáltató Központ nappali melegedőjének vezetője szerint vitathatatlan tény: a fedél nélküli lét Szolnokon is tömegeket érint. Többségük ugyan a téli krízisidőszakban igénybe veszi az ilyenkor meglehetősen zsúfolt, ám a kemény fagyok elől legalább biztos menedéket nyújtó átmeneti szállók szolgáltatásait. Az utcai szociális segítői feladatokat is ellátó Szécsi Imre azonban állítja: több tucatnyira tehető azoknak a száma, akik jelenleg is a szabad ég alatt töltik az éjszakát.
Túlnyomó többségük fóliából összetákolt sátrakban, vasúti kocsikban, elhagyott üdülőkben, garázsokban és tanyákon húzza meg magát.
Rácz Gyulának a hajléktalanlét küzdelmeiről már aligha tudna bárki is újat mondani. A negyvenhat éves férfi hat éve került az utcára, miután munkáját és családját is elveszítette.
- Tönkrement az életem - mondja hátát a "fehér ház"-ként közismert irodaépület lábazatának támasztva. - Az első teleket a vasúton vészeltem át, míg két éve egy vonat combközéptájon le nem vágta az egyik lábamat. Azóta a barátommal együtt - ha csak nem esik az eső - éjszakára, de gyakran napközben is itt vackoljuk el magunkat. Igaz, a kazánházból kiáramló meleg levegő ellenére azért ez sem egy lakosztály. A tavaly decemberi fogcsikorgató fagyokat csoda, hogy egyáltalán élve megúsztuk. A másik lábfejem a mínusz 24 fokos hidegben így is lefagyott.
- Miért nem mennek be valamelyik szállóra?
- Az utcán legalább nem bánt senki. A járókelők közül pedig néha megszán bennünket valaki egy kis harapnivalóval, cigarettával, üveg borral.
- Semmi más lehetősége nincsen?
- A krízisszállón lehetett volna, de kitiltottak. Egyetlen apró összetűzés miatt. Akkor is csak azért ütöttem orrba a mankómmal a másikat, mert késsel fenyegetett. Mégis rajtam torolták meg az egészet. Így aztán maradt az utca. Nappal még el is vagyunk valahogy, csak az éjjeleket nehéz elviselni. Ilyenkor az alkohol az egyetlen segítség. A legolcsóbb üveges bor is elég ahhoz, hogy álomba ringasson. Amíg a hatása kitart, addig legalább nem fáj semmi...
Új Néplap