Az Eötvös József iskolában mostanság négyszáznyolcvanhat diákot palléroznak a pedagógusok.

A húsz tanulócsoport közül mi most egy végzős osztályba, a 8. b-be látogattunk. A három nyolcadik közül ők a legnagyobb létszámúak, összesen huszonhárman vannak, tizennégy lány és kilenc fiú. Noha éppen a magyaróra utolsó tíz percét zavartuk, a nebulók közül senki se vette tolakodásnak váratlan betoppanásunkat. Kiderült, az osztályban három kitűnő van: Bán Theodóra, Túri Enikő és Zana Adrien. A legjobb sportoló Kis Tamás, aki távolugrásban 561 centiig repült, és négypróbában csapatban országos bajnok.

Ami a távlati elképzeléseket illeti, tizenegyen gimnáziumokba jelentkeznek, kilencen szakközépiskolákba, a többiek valamilyen szakképzőbe. Azért, mert számítógépes programozónak, informatikusnak, lakberendezőnek, cukrásznak, szobafestőnek, asztalosnak, idegenvezetőnek, állatorvosnak készülnek. Egy pedig valamiben világcsúcstartónak, egy másik srác pedig tömören, röviden minél hamarabb felnőttnek, mert állítása szerint nekik jobb, mint a gyerekeknek. No, majd megtudja idővel.

Ami az érdekességeket illeti, az egyik diák versenyszerűen evez, egy kisasszony pedig évek óta gyűjti a kagylókat, és már több száz darabos a kollekciója. Azt gondolná az ember, hogy ezek a végzősök mindahányan itt laknak a lakótelepen, pedig koránt sincs így. Ketten például Szandaszőlősről járnak ide, és jó néhányan a város különböző területeiről, így még a kórház környékéről is. Hogy miért, ezt általában így indokolták: mert a nagyobb tesóm is itt végzett, jó a suli, rengeteg a szabadidős tevékenység.
(Új Néplap)